19. Fejezet

Tizenkilenc

Fordította: Miya

– Akarsz hallani egy vicces sztorit a tesódról?

A hálószobában vagyunk. Épp a hálaadásnapi ruhámba – a pizsamámba öltözöm, míg Zach Marshmallow-t eteti és hagyja neki, hogy a szobában bóklásszon.

– Ó, atyám. Fel fog idegesíteni? Mit csinált most ez a kis hülye?

– Zoe is a történet része.

– Hadd találjam ki, várni akart a szexszel, de a tesóm addig nyaggatta, míg be nem adta a derekát, aztán lelépett és azt mondta, túl elfoglalt egy tapadós barátnőhöz vagy valami hasonló.

A karjaimmal belebújva a pólóba megdermedek és rámeredek. – Pontosan ez történt.

Zach mélyet sóhajt. – Ez a névjegye. Elbeszélgetek majd vele, és az öklünket fogjuk használni kommunikáció gyantán.

Átbújtatva a fejemet a pólón hálás vagyok azért, hogy nem felejtettem el összeillő pizsama szettet bepakolni. – Ne is törődj vele. Zoe túl lesz rajta. Erős lány.

– De mi van az összes többi lánnyal?

Elvigyorodok. – Ó, tanúja voltam, ahogyan néhányuk sikeresen behúzott neki.

Zach nevet. – Helyes. De most komolyan, muszáj móresre tanítanom. Ez az egész baseball szarság kezd a fejébe szállni. Nem volt ilyen a gimi alatt. Volt egy rendes barátnője meg minden.

– Talán összetörte a szívét és most az összes nőneműn bosszút akar állni?

– Lehet, hogy igazad van.

– Miért van különböző vezetéknevetek? – kérdezem.

– Megtartotta az apja nevét. Ő az egyetlen a családban, aki nem Hastings.

– Az biztos nagyon...

– Fura? Néha. Olyan érzés mintha nem lenne a család része, de az ő választása volt, így az ő hibája – felkapja a teli hasú Marshmallow-t és visszahelyezve a dobozba rám néz. – Most komolyan ez a pizsamád?

Végignézek magamon és semmi szokatlant nem látok. – Igen.

– Ezt fogod a vacsorán viselni?

– Igen.

Vigyorogva megrázza a fejét. – Az anyám imádni fog.

– Zoe tervezte nekem, kézzel rajzolta a képet és rányomtatta múlt karácsonykor.

– Tud rajzolni?

 – Igen, rajzszakos – bólintok.

– Komolyan? Nem is tudtam.

– Zoe furcsa és nem szeret erről beszélni. Nem tudom miért, hiszen eszméletlenül tehetséges.

A ruhámra mutat. – Azt látom.

– Vacsora! – kiabál fel Rose a lépcsőn.

Zach-re nézek. – Versenyzünk?

– Egy... kettő...

Kirohan az ajtón.

– Csaló! – kiabálok utána és szorosan a nyomába haladva követem.

Lerohanunk a lépcsőn majd lecsúszva a korláton egyenesen a nappaliba érkezünk, amikor a bennem lévő gyerek feléled és ellöki Zach-et.

Felborul és arccal a padlóra esve felnyög.

– Ughhhhh.

Nem mozdul, mire kezdem kicsit rosszul érezni magam azért, mert ellöktem.

Visszalépdelve hozzá gyengéden meglökdösöm a lábammal. – Jól vagy?

Nem értem mit motyog. Lehajolok a mozdulatlan testéhez. – Micsoda?

Felemeli a fejét. – Azt mondtam... gonosz vagy – azzal megragadva a lábamat kirántja alólam, és mielőtt észbe kapok már a padlónak szegezve alatta találom magamat. – De én fogok nyerni.

Egy gyors csókot nyom a számra és elrohan, otthagyva engem teljesen döbbenten elterülve a padlón.

Hallom, ahogyan kihúzza a székét és tudom, hogy nyert.

Morogva megteszem a maradék utat az ebédlőig, ahol Zach a saját vállát veregeti önelégülten. Jack vigyorogva néz ránk.

– Beszédet is kellett mondanod a tudományos társaságnak?

Elfoglalom a mellette lévő üres széket, pont, amikor Rose a pulykával a kezei között belép.

– A pizsamád! – kiáltja majdnem elejtve a tányért.

– Elveszem kicsim – Jack feláll és kiveszi a kezéből a pulykát. – Behozod a kést?

Rose leinti. – Kit érdekel az? Ryan Gosling van a pizsamáján! Hé, csajszi, nekem is kell egy ilyen. Veszel nekem egyet?

Jack felsóhajt, és felém fordul. – Honnan van, Delia?

– A barátnőm Zoe készítette, de majd beszélek vele, hogy neked is szerezzen be egyet Rose.

Vidáman összecsapja a kezeit, majd az visszafordul a konyhába a késért, míg Jack egy köszönömöt tátog. Amikor visszatér, a kezei között egy elektromos késsel Jack az asztalfőhöz sétál, míg Rose helyet foglal a másik végén.

– Delia, tudom, hogy ez az első Hálaadásod velünk, de mi szeretünk körbemenni, hogy mindenki elmondhassa a céljait, mielőtt belevetjük magunkat a pulykába.

– Célok?

– Igen. Melyik köretet vagy köreteket akarjuk először kivégezni és hány adagot szeretnél enni?

– Ez a legjobb család – mondom ámuldozó hangon.

– Célok, Delia – csettint Zach. – Halljuk.

– Szerintem először a rakott zöldséget együk meg. Kevesebb szénhidrát.

– És az adagok? Mennyit veszel el ebből a finomságból?

– A célom… három tányér.

– Micsoda puding vagy – mondja Shep.

Zach hátradől a székében. – Nagyon csalódott vagyok.

– Mi van? Ez igenis sok étel.

– Egy gyereknek. Mi olyan család vagyunk, akik öt adagot eszünk minimum.

Zach-re pillantok, aki grimaszolva ül mellettem. – Mondtam, hogy ne egyél reggel.

– Meg fogok halni, igaz?

– Lehetséges, de ígérem, hogy jó hangulatban fog telni a temetésed.

– Mivel ez az első alkalmad velünk, hagyjuk, hogy csak három adagot egyél, de legközelebb muszáj lesz legalább annyival hozzájárulnod a vacsora elpusztításához, mint nekünk – cukkol Jack.

Felnevetek. – Rendben van.

Rose öt adagot ígér be, Jack hatot, míg a fiúk fejenként hetet.

– Hét? Hogyan fogtok megenni hét tányérnyit?

– Hármat vagy négyet most rögtön és hármat vagy négyet később – magyarázza Zach.

– Fel lehet őket osztani?

– Igen, kedves. Az egyetlen szabály az, hogy éjfél előtt kell elpusztítani az ételt. Délben kezdünk enni, így van tizenkét óránk befejezni a kihívást – magyarázza Rose.

– És mindezt, az összes ételt egy kihívás kedvéért készítetted?

Bólint. – Minden évben.

– De miért?

– Mert vicces. Mi mást csinálnánk?

– Kitűnő magyarázat. Rendben, akkor bevállalok öt adagot.

Jack vigyora szélesebbre húzódik. – Ez a csapatszellem, Delia.

Felvágja a pulykát és nekilátunk a tányérunk megtöltésének.

Hosszú percekig az egyetlen dolgot tesszük mindannyian, csak eszünk. Nagy meglepetésemre senki nem lapátolja magába az ételt. Mindenki szépen lassan eszik.

– Hogyan ismerkedtetek meg ti ketten? – kérdezi Shep a villájával rám és Zach-re bökve.

– Szexfüggők csoportja.

– Zachary!

Elvigyorodik. – Rendben van. Küldtem neki egy üzenetet, mert azt hittem ügyfél, ő pedig válaszolt, mert azt hitte a testvére vagyok. Végül rájöttünk, hogy baki történt, de ezután is beszélgettünk.

– Caleb mondta, hogy gyorsan továbbléptél – jegyezi meg Shep.

A megjegyzés megbánt, de nem törődők vele.

– Az élet megy tovább, ha engem kérdezel – kacsint rám Zach.

– Gyakran találkozol random srácokkal, akik SMS-t küldenek?

– Hé! – kiált fel Zach elejtve a villáját. – Ne legyél seggfej. Behúzok egyet neked és nem érdekel, hogy Hálaadás van.

A két fiú farkasszemet néz, és látom, hogy Zach agya kezd elborulni. Ez volt a második gonosz megjegyzés, ami elhagyta Shep száját az elmúlt két percben. Nem tudom mi a baja, de nem tetszik a viselkedése.

– Vigyázz a szádra, Slug – mondja Jack fenyegetően.

– Miért hívnak Slugnak? – kérdezem.

Zach felhorkant. – Mert egy csúszó-mászó kis féreg.

– Mert szerintük az újonnan szerzett baseball hírnevem a fejembe szállt. Pedig nyolcéves koromban kezdődött.

– Hé, addig nem neveztünk Slugnak, míg nem lettél tizennégy és nem gondoltad azt, hogy te találtad fel a spanyolviaszt – javítja ki Jack.

– Láttam néhány meccsedet és van egyfajta hírneved a suliban. A barátnőm Zoe mondta, hogy ismer.

A szeme résnyire szűkül és tudom, hogy pontosan tudja, kiről beszélek. – Zoe, mi? Nem ismerek semmilyen Zoét. Biztos valamelyik rajongóm.

– Hm, biztos összetévesztett valaki mással.

– Zoe seggfejként írta le őt? Mert ha igen akkor biztos, hogy illik rá a Slug név.

Shep grimaszol és folytatja az evést, miközben végig fura pillantásokat vet rám. Két tányérral később végeztem. Akkor sem tudnék még egy falatot lenyelni, ha valaki egy tányér brownie-t nyomna az orrom elé, pedig imádom a brownie-t.

Jack és Rose is végeztek, de a fiúk még mindig esznek, mindkettejük a negyedik adagnál jár.

– Hogy lehetséges ez? Hogy vagytok képesek akár egy falatot is lenyelni még? – kérdezem, miközben nézem, ahogyan Zach újabb falatot vesz.

– Több évnyi gyakorlás.

A beszéde lassabb és látom rajta, hogy kezd tele lenni. A teli hasa álmossá teszi – előreláthatólag egy szundi következik ezután.

Miután elpusztított mindent a tányérján, eltolja azt.

– Nem tudok többet enni. Végeztem. Később visszajövök majd.

– Mennyire később?

– Órákkal. Több órával később.

– Én is végeztem. Apa, meccs? – Shep kérdezi.

– Én nézem a játékot. Te segítesz az anyádnak elpakolni.

Shep morog, de felkapja a tányérját és beviszi a konyhába. Zach és én követjük őt a saját tányérunkkal a kezünkben.

– Szóval mi a tervetek a nap további részére, gyerekek? – kérdezi Rose, amikor segítünk neki letakarni a maradékokat és elpakolni a hűtőbe.

– A szunyókálás jól esne – mondom.

– Egyetértek.

– És a hétvégére?

– Azt tervezem, hogy elviszem Deliát milkshake-et inni, meg talán egy folyóparti sétára, hogy körbevezessem kicsit.

– Gyönyörű város – mondom Rose-nak.

Lelkesen bólogat. – Teljesen igazad van. Itt nőttem fel, igazából. Amikor Jacket előléptették és a gyerekek elég idősek lettek, visszaköltöztünk. Azóta még jobban szeretem.

– Mi olyan különleges ebben az étteremben?

– A milkshake-üktől teljesen...

Rose felvonja a szemöldökét. – Folytasd Zach. Mit tesz veled a milkshake?

– Teljesen kiment a fejemből, amit mondani akartam.

– A-ha – rázza a fejét lemondóan és visszamegy az ebédlőbe a maradék edényekért.

Zach felém fordul. – Merevedést okoz nekem.

– Hallottam – kiáltja Rose.

Zach szemei tágra nyílnak, majd szégyenkezve lehajtja a fejét. Kuncogva figyelem a levertségét.

– Ne nevess ezen, Delia.

– De nevetséges.

– Ez kínos!

– Ne már. Fogadok, hogy a tini éveid során felfedezte a merev, kemény zoknijaidat, amiket maszturbáláshoz használtál. Tudja, hogy van erekciód, Zach.

 – Persze hogy tudja – mondja Rose az ajtóból. Kinyitja az ajtót, én pedig odalépek hozzá, hogy segítsek a nehezebb edényekkel. – Kedvelem ezt a lányt, Zach. Tartsd meg.

– Lehet, hogy megtartom.

– Lehet?

– Talán?

– Zachary...

– Igen, igen. Megtartom.

– Muszáj elárulnom neked, hogy te vagy az egyetlen ember, akinek hagyja, hogy így nevezze. Régebben nagyon mérgesen jött haza, ha a tanára nem értett egyet azzal, hogy ő nem csak simán Zach. Muszáj volt írnom nekik. Mindig is utált minden más elnevezést, csak a Zach-et tűri – meséli Rose.

A barátomat figyelem. – Miért hagyod, hogy én Zacharynek hívjalak?

– Mert nagyon jó a segged.

Rose nevet. – Igen, pont olyan, mint az apja.

– Szóval azt állítod ez lesz életem legjobb milkshake-e, amely valaha volt? Szóval kilátásban van a számomra egy szexuális izgalom? Be fogok indulni és női merevedésem lesz ettől?

Zach megrázza a fejét. – Ne hívd női merevedésnek. Az olyan fura.

– Csikló duzzadás, lüktetés?

– Nem, nem, az még rosszabb.

– Bugyi nedvesítő csajos gerjedelem?

– Próbálkozz csak.

– Tocsogó?

Megborzong. – Éééés hivatalosan is te vagy a legrosszabb ember.

– Itt van a két Mega Shake. Mindjárt jön a sült krumpli is.

– Köszönjük.

A pincérnő elsiet, és Zach megrázza a fejét.

– Nem tudom elhinni, hogy rendeltél sült krumplit. Hogy tudsz enni a tegnap után? Hat tányér után?

– Tehetség – vonom meg a vállamat és felkapva a szívószálat beleszúrom a shake-be. – Nagyon csalódott leszek, ha ez nem lesz varázslatos.

– Hidd el, nagyon is az.

Belekortyolok... majd még egyszer... majd egy hosszabb kortyot veszek. Akkor jövök csak rá, hogy a shake negyedét bepusziltam.

– Ennyire jó, mi?

Megadva magamat elengedem a szívószálat és felnyögök. – Meghaltam. Tuti biztos. Ez maga a Mennyország. Túl jó, hogy igaz legyen.

– Mondtam.

– Ideköltözhetünk? Az étterembe? Kérlek?

– Nem hiszem, hogy a tulaj díjazná – mondja a pincérnő és leteszi a sült krumplit – úgy látom ez az első Mega Shake-ed.

– Igen, de biztos, hogy nem az utolsó, főleg, ha a tulaj hagyja, hogy ideköltözzek. Helyes a pasi? Talán el tudom csábítani a varázsommal és a tagadhatatlan szépségemmel?

– Hadd kérdezzem meg.

– Hé, papa – egy idősebb férfi dugja ki a fejét a konyhából. – Mit mondasz? El tudna ez a lány varázsolni a... mivel is?

– A varázsommal és a tagadhatatlan szépségemmel. Be szeretnék költözni, hogy bármikor ihassak ilyen milkshake-et.

Elvigyorodva a lányára sandít és kacsint. – Kicsim, köszönj az új mostohaanyukádnak.

– Hallottam – kiáltja egy másik nő a pult végéből.

A pincérnőnk a válla felett mutat rá. – Ő az anyám.

– Annyira szerencsés – morgom.

Zach megforgatja a szemeit és rendel még egy shake-et nekem, mielőtt a pincérnő elsiet.

– Ezt nem kellett volna.

– Nem-e? Úgy érted nem akartál elhagyni és lelépni az öreg pasival a konyhából?

– Hát... nem... valószínűleg nem...

Megrázza a fejét. – Uh huh. Gondoltam.

Érzem, ahogyan a telefonom rezeg a táskámban, így kihúzom. Két nem fogadott hívásom van, mind a kettő Zoétól.

Huh.

– Minden oké? – kérdezi Zach.

– Igen, csak néhány nem fogadott hívás Zoétól. Később visszahívom. Sokkal szívesebben tölteném most az időmet ezzel a Mega Shake-kel – mármint... veled.

Rávigyorgok, mire a gödröcskéi újra megjelennek.

Nem hiszem, hogy valaha is túl leszek azon, mennyire szeretem őket.

Mennyire tudnám szeretni őt.

Kezdek teljesen beleesni és remélem, hogy készen áll arra, hogy elkapjon.