Epilógus

Epilógus

Fordította: Xavier

– El sem hiszem, hogy meggyőztél arról, hogy a karácsonyt a családoddal töltsem azok után, hogy az utolsó nyaralásunk kudarcba fulladt.

– Hé, az utazás ünnepi része remek volt. A seggfej fiunk volt az, aki később tönkretette – mondja Jack két bögre forró kakaót letéve elénk. – Tényleg nagyon sajnálom.

– Kérlek, hagyd abba a bocsánatkérést.

– Sajnálom.

– Á, egy igazi seggfej – amilyen az apja, olyan a fia – mondja Rose a kanapén gubbasztva.

Zach és én már szinte elválaszthatatlanok voltunk azóta, hogy december elején újra összejöttünk. Habár szigorúan véve ugyan már új év van, eldöntöttük, hogy tartunk egy igazi karácsonyt a családjával, amikor Shep nem volt körülöttünk.

– Még egyszer köszönöm, hogy rendeztél egy különleges karácsonyt csak nekünk, anya. Hálásak vagyunk ezért.

– Ne köszönd, csak élvezd. Miután mindketten annyi mindenen mentetek keresztül, megérdemlitek. Különben is alig várom, hogy lássam Delia reakcióját az ajándékodra, Zach.

Rákacsint Zach-re, miközben bámulom.

Azt mondani, hogy titokzatoskodott az ajándékommal kapcsolatban, az enyhe kifejezés lenne. Pontosan nulla segítséget kaptam. Zoe tudja. Robbie tudja. Az anyja tudja. Rajtam kívül mindenki tudja.

Ami, azt hiszem, ettől meglepetés, ugye?

– Milyen a pizsama, Rose? Kényelmes?

– Ó, drágám, ne akard, hogy belekezdjek.

– Zach? Jack? Nektek mi a véleményetek róla?

Mindketten felmordulnak és kuncogok.

Karácsonyra rendeltem Zoétól ezeket, mindegyik passzolt Ryan Gosling pizsama szetthez, és most mindannyian ezt viseljük a „karácsonyi” reggelünkön.

– Ki áll készen az ajándékokat kinyitni? – kérdezi Rose.

A srácok fejest ugranak a becsomagolt ajándékokért a fa alá, mintha korábban még soha nem lett volna ilyen élményben részük.

Mi hölgyek hátradőlünk és a fejünket rázzuk.

Jack átnyújt nekem egy ajándékot. – Delia, ez a te számodra – tőlem és Rose-tól.

– Mi van? Nektek srácok, nem kellett volna nekem semmit sem vennetek – mondom, miközben elveszem a dobozt tőle. – Köszönöm.

Ülök az ölemben lévő ajándékra meredve, oly boldogan attól, hogy van egy második családom.

Nagyon sokat törődtek velem a Sheppel való egész balhé és vita után, és támogattak engem és minden olyan tevékenységet, amit el akartam követni ellene.

Mikor újra felpillantok, mindenki engem figyel.

– Nos, nyisd már ki, te butus! – mondja Rose.

– Ó!

Leszedem róla a papírt, és felemelem a doboz fedelét.

Kihúzva a szövetet, a szemem jojózni kezdett zavaromban: ez egyike azoknak a hátborzongató neonzöld színű bodyknak, amit az emberek viselnek sporteseményeken.

– Uh, köszönöm... Azt hiszem.

– Ezt viseld, mikor a következő fotósorozatod készíted – magyarázza Rose.

A szemeim összezavarodva cikáznak köztük és a ruhanemű között.

– Fotósorozat? Milyen fotó... - majd beugrik, és hangosan elkezdek nevetni.

A meztelen fotó, amit Zach-nek küldtem.

Rose mosolyogva felhúzza a szemöldökét, és azt mondja: –Tudod, csak a biztonság kedvéért.

– Mindkettőtöknek köszönöm.

– Ez még nem minden – mondta Jack. – Nézd meg az alját.

Kihúzok egy borítékot, és kinyitom. A karácsonyi lap egyszerű és édes. A külsején van egy hóembercsalád kép és belül – feltételezem, hogy Rose kézírásával írva – az olvasható, hogy Vigyázunk rád. Itt vagyunk neked, ahogyan Ő is.

A lap belsejébe két Kansasbe szóló repülőjegy van tűzve... ahol az anyám él.

A szemem könnyektől ragyog, amikor meglátom ezeket.

– Ezt most komolyan gondoljátok?

– Nagyon is. Tudjuk, hogy ez az elmúlt hónap meglehetősen kemény volt számodra, és semmi sem teszi ezt elviselhetőbbé, mint a család. Szóval, vettünk neked és Zach-nek jegyeket, hogy meglátogasd az anyukádat a tavaszi szüneted alatt.

Letörlöm az egyetlen könnycseppet, melynek sikerül legördülnie az arcomon. – Nem is tudom, mit mondjak. Nagyon köszönöm! Ez többet jelent számomra, mint valaha is gondolnátok.

Rose odajön hozzám és átölel. – Nagyon szívesen, édesem!

Jack egyszerűen csak bólint, de látom, hogy a szeme vörös a visszatartott könnyeitől. Hogy elfoglalja magát, felkap egy másik ajándékot a fa alól, és átadja Zach-nek.

– Ez a tiéd.

– Enyém? De mi már megtartottuk a saját karácsonyunkat.

– Ez tőlem van – mondom.

– Ó. – Az arca felragyog, és megrázza a dobozt, végül letépi róla a csomagolópapírt.

Kinyitja, és látom, ahogy a gödröcskék felbukkannak az arcán.

– Mondd, hogy nem tetted!

– Deeee, megtettem.

– Miért?

– Néha egy lány másban is akarja látni a pasiját, mint csak Mardekárban.

Zach megrázza a fejét a dobozban lévő kétéves fehérnemű előfizetési tagságra.

Jack és Rose váltanak egy pillantást és vállat vonnak, nem értve a viccünket.

– Van még más is – mondom neki. – Húzd ki a doboz közepét.

Megteszi, és a vigyora még szélesebbé válik. Egy kávéscsésze lapul benne, melyen a Pozitivitás Kifejezése logója van. Alatta olvasható, Zach Hastings, kocka, főnök, jó seggű.

Ez az ő első hivatalos Pozitivitás Kifejezése felszerelése. Az országos applikáció a jövő hónapban indul, és már keresi a székhelyként szóba jöhető épületet.

– Köszönöm.

Zach odaszalad hozzám, és gyorsan megcsókol.

Felkapja a fa alatt lévő utolsó dobozt. Kicsi, és őszintén szólva, fogalmam sincs róla, hogy mi van benne.

Átadja nekem, majd leül vissza a helyére, és sólyomszemekkel néz rám. Mindannyian.

A kezem enyhén remeg, miközben letépem a papírt és kinyitom a dobozt. A belsejében egy másik kisebb doboz lapul, mely nagyon hasonlít valami fontos ékszer csomagolására.

Keresem Zach tekintetét és ő rendkívül izgatott. Félek.

Amikor végül összeszedem a bátorságomat, kiveszem a bársonydobozt és kinyitom.

Egy kecske formájú nyaklánc fekszik benne, és ez olvasható: A Világ Legkedvesebb Kecske Mamája.

Majd belepusztulok a nevetésbe. – Nem tetted…. – sikerül kimondanom.

– Ó, de megtettem!

A telefonom hangosan rezeg a dohányzóasztalon, és meglehetősen kínosan érzem magam, attól tartok, hogy tönkre fogja tenni a pillanatot.

Figyelmen kívül hagyom. Ismét rezeg.

– Nem veszed fel? – kérdezi Zach.

Van valami a hangjában, ami azt súgja nekem, hogy azonnal nézzem meg a telefonom.

A képernyőre kattintok a feloldáshoz.

Két olvasatlan üzenet.

Zach:  CSATOLT FÁJL LETÖLTÉSE

Zach: Találkozó Milk Chocolate-tel és Graham Crackerrel[1]. Holnap hazafelé menet felvesszük őket. Ne aggódj, építünk nekik egy kecske motelt, így lesz hol lakniuk.

Felpillantok, elkapom Zach tekintetét, ahogy engem néz, egyértelműen nagyon büszke magára.

Bepötyögök egy választ.

Én: Csaknem annyira szeretem őket, mint amennyire téged szeretlek.

Zach: Tudom. KACSINTÁS.

---

[1] Tejcsokoládé és Graham Keksz

Vége