23. Fejezet


23 . fejezet




Fordította: Hannah

HOGY MIT SZERETNÉL CSINÁLNI?
- Ellopni Marshmallow-t.
- Megőrültél? Mert ez most úgy hangzik. Nem lophatunk el egy kecskét.
- De igen. Csak ki kell nyitni Zach-nél egy ablakot, bemászni, és megkaparintani a kecskét.
- Már látom a címlapokat - KÖRÖZÉST ADTAK KI KÉT ELRAGADÓAN SZEXI FŐISKOLÁS LÁNY ELLEN, AKIK ELLOPTAK EGY KECSKEGIDÁT.
-  Elragadóan szexi? - nézek rá felhúzott szemöldökkel.
- Mi van? - vonja meg a vállát. - Nem hazugság.
- Mindenesetre gondolkodtam miután Caleb itt járt…
- Mellesleg még mindig mérges vagyok, hogy lemaradtam róla.
A tegnap megkaptam a fejmosást amiért nem keltettem fel mielőtt, mialatt, és miután, de csak azért mert feltétlenül részese akart lenni ő is,  a Shep megpofozása akciónak. Reggel szerencsére már késésben volt, én meg kidőltem mire hazaért az este, így nem kellett újra hallanom.
Viszont ma reggel? Ismét nekem esett.
Leintem.
- Igen, igen. Szóval azon gondolkodtam, el kellene lopjuk Marshmallow-t. Így Zach kénytelen lesz találkozni velem, és muszáj lesz beszélgetnünk.
- Szeretném megismételni korábbi kérdésem, de azt hiszem, hozzám vágsz valamit, ha megteszem.
- Most halál komolyan beszélek Zoe, és ha nem akarsz részt venni a kecske lopásában, megkérem Calebet, hogy segítsen.
- A francokat, kizárt! Semmi esetre nem fogok kimaradni a kecskerablásból, te bolond.
- Szóval benne vagy?
- Benne vagyok. - Felelte. - De előbb kell egy terv.
- Máris egy lépéssel előtted járok. Bekopogsz, és segítséget kérsz Zach-től, úgy teszel mintha egy idegen lennél, akinek lerobbant az autója. Én hátulról odalopakodok és bemászom Marshmallow ablakán.
- Néhány dolog. Egy, a kecskének saját szobája van?
Bólintok.
- Miért?
- Mert igazán aranyos, és megérdemli, hogy saját helye legyen.
Zoe úgy néz rám, mint aki a poénra vár, de nem viccelek. Amikor ez leesik neki is, folytatja.
- Értem. Kettő, Zach ismer, szóval nem tehetek úgy mintha segítségre szoruló idegen lennék.
- Kiváló érvek. - Összefontam a kezeim és rátámasztottam az állam. - Ötletek?
- Mi lenne, ha odamennék, és úgy tennék, mintha arról akarnék beszélni, milyen szemét vagy?
- Legyen, dolgozzuk ki a te szemszögedet - nézek rá.
- Jól van. Három, és megint megkérdezem, miért is akarjuk ellopni a kecskét?
- Már mondtam: azért, mert így kénytelen lesz beszélni velem.
-  Miért nem kopogsz be te egyszerűen, hogy beszélj vele?
- Mert az nem olyan mókás, mint elrabolni Marshmallow-t – vágom rá grimaszolva.
Zoe pislogás nélkül bámul rám.
- Te nem érted. Zach igen. Ő érteni fogja.
- Megérti, hogy elrabolod a kecskéjét?
- Csak figyelj, majd meglátod.
- És mikor hajtjuk végre ezt a terved? - kérdezi.
- Dolgozol holnap este?
- Nem, de ezt át kell gondolnod Delia.
- Átgondolni micsodát?
Leül mellém a kanapéra.
- A kapcsolatod Zach-kel, és amit Shep tett. Képes leszel túllépni rajta? Meg tudsz neki bocsájtani? Ha komolyan gondolod Zach-kel a dolgot, mert szerintem afelé haladtok, családi összejöveteleken kell részt vennetek. Shep is ott lesz. Hogy fogod azt kezelni?
- Én…
A pokolba is, arra nem gondoltam. Eddig csak egyedül Zach járt a fejemben.
Ha Zach engedi, hogy megmagyarázzam, mihez kezdek Sheppel? Már eldöntöttem, hogy bemegyek a dékánhoz miatta – nincs az az isten, hogy képes leszek végignézni, amint a sulinkat képviseli a baseball pályán anélkül, hogy visszaemlékezzek arra az időszakra, amikor meztelen képet terjesztett rólam.
Az ilyen megalázó tettért nem járhat jutalom.
Baseballozni nem szükségszerűség, hanem kiváltság.
De mi lesz a sulin kívül, Zoe által említett a családi összejöveteleken? Elkerülöm? Mi fog történni, amikor elmondom a szüleinek?
Ez sokkal bonyolultabb, mint gondoltam.
- Ez talán egy olyan híd lesz, amin majd át kell kelnem, amikor odaérek. Mellesleg, még nem is biztos, hogy Zach szóba áll velem.
- Én nem beszélnék veled, ha ellopnád a kecském.
- Hazudós.
Zoe bólint. - Igaz. Szóval, a holnap lesz a nap, amikor megpróbálod visszaszerezni a pasid?
- Holnap.
***

- MIÉRT ragaszkodtál, hogy neonzöld pólót viselj? Lopakodás a cél.
Én tetőtől talpig feketében vagyok.
Zoe nem.
- Azt nem mondtad - sziszegi.
- Közismert, ha megpróbálsz kirabolni egy helyet feketébe öltözöl, mint az éjszaka, hogy beleolvadj, nem neon francos zöldet.
- Csak hogy tudd, ez pasztell, nem neon - húzogatja rikító pólóját.
- Ugyanaz.
- Két teljesen különböző dolog.
- Shhh. Halkabban.
- Az autódban ülünk, szó szerint, távol a házától. Miért is kell most suttognunk?
- Mert a szerepben kell maradnunk.
Valamit motyog a bajsza alatt, én meg kinyújtom a karom és megcsípem.
- Áu! Te ribanc!
- Shh!
- Atya ég! Folytathatjuk ezt végre?
- Jól van. Emlékszel a tervre, ugye?
- Bekopog, elcsábítom a szexi stréber barátodat, amíg te betörsz a kecske hálószobájába - mondja Zoe.
- Nem, nem csábítod el.
- Biztos? Azt hittem azt mondtad elcsábítani.
- Megint beléd csípek.
Olyan távol húzódik, amennyire csak tud.
- Nincs csábítás; vettem. Menjünk.
Kiszállunk az autóból, én meg lábujjhegyen a házak mögé lopakodom.
- Cseppet sem vagy feltűnő! – kiáltja, miközben beül a kormány mögé.
- Utállak! – mutatok be neki az középső ujjammal, miközben tovább megyek egy idegen hátsó udvarába.
Végigosonok a kerítés mentén, amelyek elválasztják a házat az erdőtől. A szívem olyan hangosan dobog, attól félek, hogy felébreszti a lakókat. 
El sem hiszem, arra készülök, hogy elraboljak egy kecskét.
 Mit meg nem teszünk a szerelemért, ugye?
Végig lopakodva, figyelek rá, hogy Zoéval egy vonalban legyünk.  Lassan, csordogálva gurul ő is az autóval, arra várva, hogy jelezzek, ha helyemen leszek. Innen látom, hogy táncol valamire, ami a rádióban szól.
Csak Zoe lehet ilyen.
Amikor végre odaérek Zach hátsó udvarához, ugrálva integetek Zoénak. Zoe felemeli a hüvelykujját és leparkol.
Odamegyek a házhoz és bekukkantok Marshmallow hálószobájának ablakán. Túl sötét van ahhoz, hogy lássak valamit.
 A francba! Erre nem is gondoltam.
Az ablak nincs magasan, és meglepően könnyen elérem, így teljes erőmből megnyomom.
Pár próbálkozás után sikerül kinyitni.
- Zach! Hé! Hogy van az a csini segged? - Hallom Zoét, ahogy hangosan mondja. A tornácon lehetnek.
- A seggem jól van, köszönöm. Mit keresel itt Zoe? Delia is itt van veled?
- Tessék? Nem! -  Hangjából hallom a pánikot. - Miért lenne itt?
- Hm… Mert mintha randiznánk? - Zach nagyon zavartnak tűnik. - Vagyis randiztunk. Most… akárhogy is vagyunk most.
Látjátok. Még van remény.
- Ó! - válaszol Zoe. - Nos, nem. Nincs itt. Viszont róla szeretnék beszélni.
- Mi van vele?
- Hogy milyen bolond. Teljesen hibbant.
Meg tudnám fojtani.
Hátrálok, nekirugaszkodom, és valószínűleg hajt az adrenalin, mert második próbálkozásra sikerül megkapaszkodni az ablakpárkányon.
Egy ismeretlen arc jelenik meg az ablakban én meg seggre esek, amitől bent reked a levegő.
- Segíthetek? - Hangja mogorva, de nem tűnik mérgesnek.
Robbie – minden kétséget kizárva. Karamell színű bőre ugyanolyan árnyalatú mint a fiáé, akiről több tucat fényképet láttam már. Óriás a testalkata – mint aki alig férne át az ablakon – és egy pillanatig elmerengek, hogy focizott- e valamikor.
 Hunyorogva néz le rám, és tudom, hogy felismer.
- Hé, várj csak… Te vagy Delia, ugye?
Bólintok.
- Én lennék az.
- Megkérdezhetem, mi a fenét csinálsz?
- Elrabolom Marshmallow-t és váltságdíj levelet hagyok.
Vigyorog, és tudom, hogy megérti.
- Baj van veled.
- Néha.
- Utálom, ezt mondani, de eltévesztetted a szobát.
- Nem mondod.
Egy pillanatig nem mozdul, csak ott áll és tanulmányoz.
- Tudod mit? A fenébe is - mondja. - Mássz be ide. Kisurranok, és idehozom Marshyt, amíg te itt hagyod a levelet.
Felállok, ő meg kihajol, hogy megfogja a karom, könnyedén felemel és besegít az ablakon.
- Ez sokkal könnyebb volt, mint ahogy én csináltam - suttogom. - Azt hiszem, el kell kezdenem többet edzeni. A következő betörésemhez szükségem lesz ilyen izmokra, mint amilyen neked van.
Halkan nevet, és az íróasztaláról elvesz egy füzetet és egy tollat.
- Mindjárt visszajövök.
Gyorsan lefirkálom az üzenetet, amit Robbie Marshmallow szobájába hagyhat.

Kedves Zach!
Megszöktem. Odaköltözöm Hozzá, Akinek Remek Feneke Van. Sok sikert a visszaszerzésemhez!
Szeretettel,
Az S´mores tesók 1/3-a


Megelégedve az üzenetemmel, összehajtom, és vastag nagybetűkkel felírom rá a nevét.
- Tessék. Csomagoltam neki egy táskát gyorsan – mondja Robbie.
Marshmallow valamilyen hangot add ki, ahogy Robbie átadja, és magamhoz ölelem.
- Hiányoztál kis haver.
- Még ő is szomorú volt, mióta nem beszéltek egymással.
- Szomorú volt? - kérdezem Robbie-t.
 Nem kell kérdeznie, tudja, kire gondolok.
- El sem hiszed mennyire – még egy ügyfélre is  ráförmedt. Bármi is történt, nem lehetett szép, megviselte rendesen.
- Nem mondta el neked?
- Egy szót sem.
- Ó – mondom halkan.
- Most csak ezért segítek, mert azt hiszem te vagy az egyetlen, aki rendbe tudja hozni az emberem, még ha te voltál az, aki megtörte.
- Az egész egy hatalmas félreértés.
Robbie leint.
- Ne fáraszd magad, hogy nekem elmagyarázd. Neki magyarázd meg.
- Meg fogom. – Marshmallow-ra mutatok, aki máris elszunnyad a karjaimban. - Ezért van itt ő.
- … látod, én mondtam, megőrült! A mindenit! Most igazán ennék egy kis tortát.  - Gyakorlatilag kiáltja Zoe.
- Ez az én végszavam. - mondom Robbie-nak.
- Tűnés. Elterelem a figyelmét, miközben lelépsz.
Kimászok az ablakon, óvatosan, hogy ne rázzam fel Marshmallow-t túlságosan.
Amint a párkány túloldalán vagyok, visszanézek.
- Hé Robbie! - kiáltom.
- Igen - dugja ki ismét a fejét.
- Köszönöm.
- Hozd rendbe ezt, oké?
- Megpróbálom.
A semmiből egy rendőrautó száguld végig az utcán, csikorogva fékez Zach háza előtt. A kék és piros fénye megvillan a ház oldalán és rajtam. A falhoz lapulok, és felnézek Robbie-ra, pánik érzetem még soha nem volt ilyen magas.
- Mi a fene történik?
 Keményen próbálkozik visszatartani a nevetést.
- Azt hiszem beindítottad a riasztót miközben próbáltál betörni.
- Bassza meg! - motyogom.
- Menj. Elintézem.
- Zoe a sofőröm!
- Gondoskodom arról, hogy ott legyen találkahelyeteken.
- Figyelj arra, hogy kimondjad: Most ennék egy kis tortát. Ez a kódmondat.
- Torta? Komolyan?
- Mi van? Éhes voltam, amikor kitaláltam.
- Menj - mondja nevetve.
Bólintok, és az idegenek hátsó udvarán át elszaladok. Amikor végre úgy érzem, tiszta a terep, megállok, hogy kifújjam magam, és az út hátralévő részét gyalog teszem meg, kecskével a karomban és végig vigyorogva.
Még tíz perc telik el, míg Zoe megáll előttem.
Sietve beszállok az autóba, és elhúzunk.
- Nos?
- Beindítottad a riasztót.
- Nem szoktak telefonálni, mikor ilyesmi történik?
- Telefonáltak, de próbáltam Zach-et lefoglalni, és úgy tűnik a pasid szuper udvarias, és nem vette fel a szüntelenül rezgő telefonját, amíg beszélget valakivel.
Felnevetek. - A francba.
- Igen, de mint kiderült, Robbie igazán kedves. Állandóan valami furát művelt az orrával, így.  - Zoe kétszer megpöccinti az orrát hüvelykujjával. - Azt hittem csak valami baja van, amíg végül azt mondta, enne egy kis tortát és az ajtó felé mutatott a fejével, mintha izomrángásba szenvedne a nyaka. Mellesleg, az a pasi dögös.
- Robbie?
Zoe bólint.
- Igen, nem rossz látvány.
- Nem rossz! - kiált fel. - Nagyon jóképű!
Már látom a szemében, hogy Robbie préda lett Zoe számára.
- Van egy fia.
- Ó! – Vállait leejti, én meg tudom Robbie reménytelen ügy lett. - Mindenesetre Zach semmit sem gyanított. Hogy talált meg Robbie?
- Rossz szobába próbáltam bemászni.
- Nem mondod - vihogja. - Csak te lehetsz ilyen.
Megsimogatom az alvó Marshmallow szőrét.
- De megvan a kecskéd - mondja.
- Megvan a kecském.



-









10 megjegyzés:

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)