HÉT
Fordította: Suzy
– Ma este randim van.
Zoe úgy jelentette be, mint valami újdonságot.
Spoiler: nem az.
– Ezúttal ki a szerencsétlen fickó?
– Szerencsés. És Shep az.
– Mint a
Shep?
Csintalan vigyor terült szét az arcán.
– Igen.
– Clark? Shep Clark? Az, aki egy baseball
csapatban van Calebbel Shep?
Bólintott, a feje gyorsan mozgott fel és le, a
vigyor kiszélesedett az arcán.
– Aha.
– Um…hűha. Hűha. Biztos vagy benne? Úgy értem, ő Shep – a Shep.
– Befejeznéd, hogy úgy beszélsz róla, mint
egy istenről vagy valami?
– Ő egy
isten.
– Ő egy egyszerű halandó, aki véletlenül
tudja, hogy kell baseballozni, nagy ügy.
– Nagy ügy – motyogtam. – Azt mondta, nagy
ügy.
– Hallak téged.
– Igen, igen, nagy ügy.
Egy süvítés még épp időben figyelmeztetett a
fejem felé tartó párnáról ahhoz, hogy kitérjek a támadása elől.
A csípőjén nyugtatta a kezeit, lebiggyesztette
az ajkait.
– Légy kedves, Delia!
– Különben, Zoe? – dobtam vissza, tükrözve
a beállását.
– Feldarabollak.
A hangja túl elbűvölő volt, szinte mámorító. De
ismerem Zoe-t, és Zoe még egy pizzát se tud feldarabolni.
– Tünés! Öltözz fel a randidra, te nem is
ijesztő imádnivaló teremtmény.
– Rémisztő vagyok.
Toppantott a lábával és nevettem, amíg majdnem
kicsordult a könnyem.
– Imádnivaló vagy. De mit fogsz felvenni?
Nem vehetsz fel akármit a randira Sheppel.
– Istenem! Kérlek, ne mondd így a nevét!
Tettetett ártatlanságomban a mellkasomhoz
kaptam.
– Nem tudom, mire gondolsz.
– De tudod – olyan drámaian. Elmélyíted a
hangod és ez ijesztő. Hagyd abba! – Kivesz két felsőt a szekrényből és feltartja
őket. – Kék vagy kék?
Fintorogtam.
– Egyik sem. Keresgélj még!
Míg
Zoe tovább kutat a zsúfolt szekrényének mély hasadékaiban, kiásom a telefonomat
a zsebemből, meglepetésemre egy üzenet vár.
Zach:
Péntek este van, és nekem randim van… a Netflix-szel
és rendelt kajával. Kérlek, mondd azt, hogy nem vagyok egy rettentően unalmas
személy! Egyébként Marsmallow üdvözöl.
Mosolyogok, ahogy olvasom – de nem kellett volna
mosolyognom, ugye? Meg kellett volna ijednem, hogy Zach megint rám írt.
Ugye?
De
nem így van. Nemcsak, hogy nem ijedtem meg, válaszoltam is.
Én: Csak
akkor vagy unalmas, ha én is az vagyok, mert pont ugyanilyen terveim vannak.
UI: SZIA, MARSHY! <3
Zach: IKRECSKÉK!
Zach: Szent szar. Tizenkét éves kislány vagyok. Valaki öljön meg, most!
Én: Nem
HANGZOTTÁL tizenkét éves kislánynak, amikor rám morogtál a számhiba miatt.
Zach: Én nem MOROGTAM.
Én: Olyan
volt a hangod, mint egy medvéé.
Zach: Vegyek fel egy kalapot?
Én: Te
akarsz lenni a Maci Laci?
Zach: Mindig azt gondoltam, hogy az a fickó menő…
Én:
Hűha, te tényleg egy tizenkét éves kislány VAGY.
– Föld Deliának! Hello! Figyelj rám!
Magamhoz tértem a Zach buborékomból és a tekintetemet
Zoe felé fordítom, aki egyértelmű ingerültséggel nézett rám.
– Igen?
– Farmer – világos vagy sötét?
– Sötét. A sötét farmer szexisebb éjszaka.
Elgondolkodva megbillenti a fejét.
– Hmm, okos gondolat. És a popsimat is
megemeli…
– Ami a legfőbb oka annak, hogy felvedd.
– Nyilvánvalóan.
A
telefonom rezeg és lenézek, hogy üzenetek egész sorát olvassam el.
Zach: Tudatom veled, hogy legalább tizenhárom vagyok.
Zach: Láttad már a Stranger Things-t?
Zach: Persze, hogy láttad. Mindenki látta. Mindegy. Mi van a Hemlock Grove-val?
Izgalmasnak tűnik.
Zach: Mi a fenéért nyaggatlak téged?
Zach:
Most békén hagylak.
Megrázom a fejem a furcsaságaira, az ujjaim a
képernyő felett lebegnek, próbálom kitalálni, hogy mit is akarok válaszolni.
– Ha nem figyelsz rám, akkor tűnés!
Zoe visszatért és engem bámul.
– Bocsi, Z. Miről kell döntenünk most?
Nem tesz semmit, hogy elrejtse a megvetését,
fújtat és megragadja a rendetlen haját.
– Fent vagy lent?
– Lent. Ne, várj – fent.
– Akkor… fent?
– Nem - megrázom a fejem. – Lent.
Zoe
szemeit forgatva hátat fordít, a figyelmét a sminktükrében lévő tükörképére
irányította.
Én: Láttam
már a ST-t, de a Hemlock Grove-ot nem.
Én: Javaslat?
Én: Nézzük
együtt a Hemlock Grove-ot. Üzeneteken keresztül.
Én: Amúgy,
szerintem furi, hogy mindig írsz nekem, DE ÉN MEG visszaírok, így szerintem
ettől én is furi vagyok. Te olyan… szórakoztató vagy.
Zach: Csak olyan?
Én: *szemforgatás*
Így kell elrontani a pillanatot.
Zach: *Én* rontottam el a pillanatot? Te voltál az, aki hazudott.
Én: Magyarázd
meg a hazugságomat!
Zach: OLYAN. Mintha egyikünk se tudná, milyen felülmúlhatatlan vagyok.
Én: Nagyon
nagyra vagy magaddal.
Zach: Vagy magabiztos. Válassz!
Én: Miért
beszélek még mindig veled?
Zach: Mert Hemlock Grove maratont tartunk együtt?
Én: Adj
egy félórát és mehet!
Én: VÁRJ!
Mit rendelünk enni? Legyünk igazi lúzerek és rendeljük ugyanazt!
Zach: *nyögés* Tényleg MUSZÁJ?
Zach: Kínait rendelek.
Én: Ne!
Legyen csirkeszárny!
Zach: Rendben. Rendeljünk csirkeszárnyat.
Én: *suttogás*
Milyen ízűt rendelsz?
Zach: NEM RENDELHETÜNK UGYANOLYAN ÍZŰT! Nem vagyunk ENNYIRE szánalmasak.
Én:
Hát jó, de csak, hogy tudd, duzzogok.
– Szóval, mit fogsz csinálni ma este? –
kérdezte Zoe, miközben valami dögös sminket tett fel az arcára.
Fogalmam sem volt, mi volt az, mert a smink nem
az én asztalom, de a csaj átkozottul tudta, hogyan csinálja.
Éreztem a mosolyomat és tudom, hogy Zoe meglátta,
mielőtt észrevettem volna.
– Miért mosolyogsz? Mi folyik itt? Mik a
terveid az estére?
– Hm... szerintem, nézem a Netflixet és
rendelek kaját.
– Ó – a szemei kikerekedtek. – Ó! Nézed
a „Netflixet és együtt lazulsz magaddal”, hm? Te rossz kislány, te.
– Zoe! Nem fogok maszturbálni és a
Netflixet nézni – nem mintha bármi bajom lenne ezzel, csak nem ezt fogom
csinálni. Honnan a fenéből gondoltad?
Vállat von.
– A mosolyodból. Nem tudom. Ez… titokzatos,
és ez az egyetlen titokzatos dolog, amire gondolni tudok. Bocsi, most a szex
körül jár az agyam. Úgy értem, randizni megyek Sheppel.
– A Sheppel.
– Igen, a Sheppel – sóhajt vágyakozón, ami nem volt jellemző Zoe-ra.
Nem fogok hazudni, a legjobb barátom, tudja,
hogyan legyen szívtipró. Ő egy „szeresd őket és hagyd el őket” típusú lány,
senkit sem enged túl közel magához, mielőtt továbblép a következő sráchoz és ez
így van rendben. Ez az ő dolga.
Ha lenne Zoe-nak férfi megfelelője, akkor az
Shep lenne, és ezt mindketten tudják.
De a tény, hogy annyira izgult, hogy mit vegyen
fel, az álmodozó sóhajok, a keze remegése, amit észrevettem, ahogy az utolsó
simításokat végezte a sminkjén, azt mutatta, hogy ez a randi valami más.
Ideges, és Zoe sohasem ideges.
Caleben keresztül már találkoztam néhányszor
Sheppel és rendes volt – túlontúl öntelt, de rendes. Láttam, ahogy a lányokkal
flörtölt és szemtanúja voltam, ahogy párszor felpofozták. Csak vigyorog és
tovább megy a következő lányhoz. Mindig azt gondoltam, hogy ez a viselkedés
olyan… utálatos.
– Hé, Zoe!
– Igen?
– Legyél óvatos Sheppel, jó? Tudod, hogy
hírneve van…
Harsogó kacaj töltötte be a szobát.
– Delia,
nekem is van hírnevem. Rendben leszek.
Feláll és parfümöt permetez magára.
– Biztos vagy benne?
– Igen! Most hagyd abba az aggódást és
kívánj szerencsét! Shepnek itt kell lennie – kopogás hangzott az ajtón –, hát,
most. – Gyorsan belebújtatja a lábát a legcukibb cipőkbe és csókot dob felém. –
Mennem kell, bébi! Legyen szép estéd!
Csak ültem és hallgattam, ahogy üdvözölte Shepet
az ajtónál. Még a hálószobából is hallottam a hangjában lévő idegességet. Ami
még meglepett, az a Shep hangjában lévő bizonytalanság volt.
Talán nem
lesz semmi gond.
A
telefonom megrezzent és elolvastam a kijelzőn lévő üzenetet.
Zach: Most rendeltem meg a kajámat. Húsz perced van, hogy összekapd magad,
asszony.
Én: Épp
most vesztettél egy csomó pontot azzal, hogy „asszonynak” neveztél.
Zach:
Rendben van. Bár biztos jókora előnyöm van a
játékban.
Én: Mi a
fene folyik itt? A gazdag kölyök egy PERVERZ. Nem bízom benne.
Zach: A másik kölyök, a farkas fickó, csak benne kell bíznunk.
Én: ZACH
Zach: Csitt! Nézem a kibontakozó hülyeséget.
Én: De
szükségem van rád.
Zach: Ó, SZÜKSÉGED, hm? *azt a szemöldök dolgot csinálva*
Én: Határozottan
semmi szexi nincs abban a „szemöldök dologban”.
Zach: De pontosan tudod, miről beszélek, ugye? Még ha te sosem csináltad.
Én: Fogd
be!
Én: Nézd
a műsort!
Zach: Szünet egy… kettő...
Én: Miért
tartunk szünetet?
Zach: Megjött a kaja.
Én: Mi!
Az enyém még nincs itt.
Zach: Hamarabb kellett volna megrendelned.
Zach: És, NEM, NEM foglak megvárni. Köszönöm, de melegen szeretem a szárnyakat.
Én: Gonosz
vagy. Nem mondtad, hogy gonosz vagy.
Zach: És rontsam el a meglepetést? Soha.
Zach: Egy…kettő...
Én:
SZÜNET!
Mennydörgésszerű kopogások hallatszanak az ajtón
és én majd kiugrok a bőrömből. Mivel a műsort megállítottam, a lakás pedig üres
volt, a félbeszakítás még sokkal hangosabb.
– Jövök – kiáltottam az ajtó túloldalán
lévő futárnak.
Megragadva a tárcámat – még mindig kicsit zabos
voltam, amiért ellopták a pénzemet, de hálás, amiért az igazi tárcámat nem – és
kiveszek annyit, amennyi elég lesz a számlára és a borravalóra.
Kinyitom az ajtót és egy ideges gimist találtam
a másik oldalán.
– D-Deli-uh? Dee-lia?
Keményen próbáltam nem nevetni.
– Delia, mint „déli vagy”.[1]De
igen, én vagyok.
– Egy közepes adag csontnélküli thai csilis
csirke szárny sült krumplival.
– Aha, jónak hangzik.
– Nagyszerű – Kiveszi a hőtartó hordozótáskájából
és átadja. – Nos, itt is van. Legyen szép estéje, Deli-uh!
– Várj! Nem kell fizetnem neked?
– Ó, nem. Már elrendezték, kisasszony.
– Már? Kicsoda?
– Öhm, öö... itt volt… – a zsebeiben
kutakodva keresett valamit, végül kihúzott egy összehajtogatott papírlapot. –
Majdnem elfelejtettem – ez a magáé.
Meglepődve veszem el a papírt.
– Ó, oké. Nos, um... köszönöm, azt hiszem.
Hadd adjak egy kis borravalót.
– Már ez is el van intézve.
– Komolyan? Hát, szívás. Kapsz egy újabbat –
belenyúlok a tárcámba és kiveszem az első bankjegyet, amit találtam, átadva neki
egy tízest. – Kösz, kölyök.
Gyorsan
becsapom az ajtót, leteszem az ételt és kihajtom a lapot.
A barátok nem hagyják a barátjukat
maratonozni és éhezni.
Zach
Megragadom a telefonomat, nem hezitálok,
megnyomom a zöld gombot Zach neve mellett.
– Biztosan megkaptad az ajándékomat, Delia.
– Vacsorát vettél nekem? Mi a franc, Zach?
– Egy „köszönöm” is elég.
Ha most át tudnék nyúlni a telefonon…
– Köszönöm, de mi a franc? Egyáltalán
honnan tudtad, honnan rendeltem? – ziháltam, mert valamire rájöttem. – Várjunk…
honnan tudod, hol lakom? Te egy őrült zaklató vagy? Ez az egész „rossz szám”
dolog egy átverés volt, hogy zaklathass?
– Oké, először is nyugodj meg! Másodszor,
csak annyit tudok, hogy közel lakunk egymáshoz. Nem tudom a pontos címedet, de
a kajálda igen – gyakorlatilag hallottam a mosolyt a hangjában. – Harmadszor, körbetelefonáltam
a szárnyas helyeket a Lola’s közelében. Említetted, hogy sétatávolságra vagy
onnan, így rákérdeztem, hogy leadtál-e rendelést ott. A Wing Spot nagyon
készséges volt, egyébként. Azt mondták, hogy ez a gesztus… mit is mondtak rá?
Á, igen – romantikus.
Zavarba jöttem.
– Én... én nem találok szavakat, Zach.
Köszönöm. Ez… kedves volt. Kissé ijesztő, de kedves.
– Érted bármit, Delia.
Ahogy ezt mondta…. a szavak elborítottak. Nem
hiszem, hogy másként gondolta volna őket, mint barátságosnak; de hazudnék, ha
azt mondanám, nem éreztem mindenféle bizsergést.
– Hogy tetszik eddig a sorozat? – kérdezem
témát váltva.
Megragadva a szárnyaimat, leteszem az asztalra a
nappaliban és kimegyek a konyhába italért és villáért.
– Nem vártam, hogy ilyen… furcsa lesz.
– Még csak a második résznél tartunk.
– Egy kurva nyomom sincs, hogy miről van
szó – ez teszi furcsává.
Nyers hangjára megmarkolom a hűtő fogantyúját.
Ahogy morog, a szavai, a mély hangja…. ez dögös.
– Ezzel nem vitatkozom – kihangosítottam a
telefont, nem próbáltam egyensúlyozni vele, miközben kibontottam egy üveg bort.
– Hogy van Marshmallow?
– Jól van, épp a párnámon alszik. Mit
csinálsz, Delia? Úgy hangzik, mintha valaki épp átkutatná a helyet.
– Tájékoztatásul közlöm, okos tojás, épp
szerzek egy italt.
– Eléggé… hangosan csinálod.
Utánozom a hangsúlyát.
– Eléggé…. goromba vagy.
– Meglehetősen élvezem ezt a bimbózó
barátságot. Te csúfolódsz velem, én pedig leküzdhetetlen mennyiségű szarral
viszonzom.
– Ó, igen, nagyon élvezetes.
– Ezt nem mondhattad komoly arccal. Hallottam
a mosolyt a szavaidban.
Igaza van. Kapja be, amiért igaza van!
– Mindegy. Megnézzük a sorozat többi
részét?
– Gondolod, hogy most faképnél hagynálak?
– Soha.
– Akarod… nem is tudom, telefonon
megbeszélni?
Nyeltem, hangosan. Esélytelen, hogy nem hallotta
meg.
– Um... biztos?
– Ezért miért kérdés?
– Nem leszel ettől ideges?
– Vettem neked vacsorát, Delia. Túlléptünk
az ideges szakaszon. Két barát vagyunk, akik együtt élveznek egy sorozatot és
csípős szárnyat esznek – vagy az esetedben gyenge szárnyakat.
– Kigúnyoltad a csirkeszárny ízlésemet?
– Tévedek? – kérdezte.
– Én… IGEN! Azok a szárnyak csípősek.
– Kinek? Egy totyogósnak?
– Gonosz vagy, Zach.
– És ezt te élvezed, Delia.
Igaza van.
Megint.
– Szóval, akkor letesszük és folytatjuk,
vagy mi?
– Ó, nem. Most már nem mehetsz sehová. Te
változtattad ezt üzengetésből hívásba. Ez van, bébi.
Nem tudom, miért – különösen mivel ki nem
állhattam a beceneveket –, de a szívem gyorsabban ver, amikor bébinek hív.
– Akarod hallani, ahogy rágok? Ez valami perverz
fétised, Zach?
– Ne? Miért? A műsorra fogok
figyelni és talán a kellemetlen közbeszólásaidra.
– Ismert vagyok ezekről – értettem egyet.
– Látod? Már nagyon jól ismerlek.
– Lófaszt sem tudsz.
– Tudom, hogy egy városban élünk…
Elhallgat és utáltam, hogy ettől lecsúsztam a
kanapé szélére, hogy a pulzusom felgyorsul, és tényleg ki nem állhattam,
ahogy szorosabban markoltam a telefont, mintha a szavai szakadékok lennének és
én a szélén lógnék mindegyiknek.
– Igaz – erősítem meg.
– Nos, ez már valami. Azt is tudom, hogy
szereted a csípős szárnyakat és odavagy a különös tv-showkért és belezúgtál a
farkaskölyökbe.
– Annyira bosszantó vagy.
– Huhú. Mondogasd csak magadnak, Delia!
– Elindítom. Benne vagy, vagy mi?
Kuncog és én imádom a hangzását.
– Ó, benne vagyok.
Egyszerre indítottuk újra. A következő néhány
percben csend volt, ahogy ettünk és a kibontakozó őrületet néztük a képernyőn.
Csoszogást hallok a vonal másik végén, de nem
foglalkozom vele, amíg meg nem hallom a dünnyögést.
– Hol a faszban van az extra szószom? – kuncogtam
a hangjában lévő ingerültségen. –Nem küldték el azok a köcsögök? – Köcsögök?
– Hát akkor a…
Nem tehettem róla – kitör belőlem a röhögés és
egyértelműen meghallotta.
– Jól gondolom, hogy mindent hallottál?
– Nem mintha megpróbáltál volna csendben
lenni.
– Nem küldték az extra farmszószomat. Ez
elég, hogy kiabáljak miatta.
– Hihetetlenül komolyan veszed a
farmszószodat.
– Egy nap majd, Delia, te is meg fogod
tudni, milyen komoly vagyok.
– Tartsunk szünetet, míg szerzel egyet?
– Ne, túlélem. Nézzük tovább! Ez a szar
egyre furcsább lesz.
Folytatódott a csend.
Körülbelül tizenöt percig, mielőtt bármi mást is
hallok Zachtől, és majdnem elfelejtem, hogy vonalban vagyunk.
– Eltűnök, tesó – egy mély hang dörren a hangszórómban;
biztosan a lakótársa az, aki miatt ez az egész felfordulás történt. – Biztos
vagy a fergeteges péntek esti terveidben?
– Netflix és lazulás – mondja neki Zach.
– Egész éjszaka a farkadat fogod fogdosni?
A kanapén? Csak mert más emberek azon ülnek, vágod? Ne legyél modortalan! Az
nem menő, ember.
– Nem fogdosom a farkam.
– De gondolsz arra, hogy magadhoz nyúlsz? –
hallom, hogy a szobában lévő másik srác csettint az ujjaival. – Aha! Tétovázás!
Gondoltál arra, hogy magadhoz nyúlsz.
– Ó, édes Istenem! Ez nem is lehet ennél
kínosabb – motyogja Zach.
– Nem tudom, szerintem lehetne ennél
rosszabb is – mondom neki.
– Fogd be! – válaszolta nekem… azt hiszem.
– Nem, te fogd be! Te voltál az, aki
lerázott minket ma este – vágott közbe a barátja.
Kuncogtam és hallottam Zachet sóhajtani.
– Én nem ráztalak le, Robbie.
– De igen. Leráztál a farkad miatt.
– Nem nyúlok magamhoz.
Volt egy olyan érzésem, hogy ez az utolsó
kijelentés Robbie-nak és nekem is szól.
– Nem most, de majd fogsz. Veled élek – tudok
rólad dolgokat.
Egy újabb sóhaj tört fel Zach-ből.
– Ez életem legkínosabb perce.
– Nem tudja, hogy itt vagyok? – kérdezem.
Zach nem válaszol és én feltételezem, hogy a
haverjának fogalma sincs, hogy vonalban vagyunk.
– Robbie, kérlek, könyörgök, menj már el…
– Miért? Zavarlak téged? Miért olyan vörös
az arcod?
Innen hallottam a ketyegést…
– Mert vonalban vagyok egy nővel, te barom!
– robbantotta a bombát Zach. – Beraktam a bluetooth-t, mert próbálunk megnézni
egy műsort.
El tudtam képzelni, ahogy ott ül, vöröslő arccal
és a kezeivel mutogat kétségbeesetten, és ez a kép elég is volt ahhoz, hogy
hisztérikus nevetésben törjek ki.
– Hagyd abba!
– Mit hagyjak abba? – kérdezi Robbie.
– Nem te, ő.
Erősebben nevetek és Zach belemorg a fülembe.
– Úgy érted, hogy együtt nézitek a műsort?
– Igen!
– Óa, ez a legédesebb, legpicsásabb
szarság, amit valaha hallottam – óu! Ne dobálózz! – kiabálja Robbie. – Mindegy.
Lépek. Ne várj ébren, ribanc!
A
háttérben bezárul az ajtó és egy ingerült sóhaj csúszik ki Zach száján.
– Folytathatjuk már?
– Igen, Zach, folytathatjuk, de először is
kérdezhetek tőled valamit?
– Lökjed!
– Tényleg fogdosod a farkad?
Zach elmormol egy „A fenébe, Deliát”, mielőtt
azt mondja „Elindítottam”.
Arra ébredtem, hogy a Netflix engem méreget azt
kérdezve, hogy nézem-e még a Hemlock Grove-ot.
Ó, basszus! Zach!
Igyekszem megtalálni a telefonomat, azon tűnődve,
mikor dőltem ki a kanapén. Egy óra elmúlt, ez azt jelentette, hogy legalább két
órát aludtam.
Egy
üzenet várt rám.
Zach: Szétkapcsolódtunk?
Egy másik üzenet, húsz perccel későbbről.
Zach:
Azt hiszem, elaludtál ra. Én is megyek lefeküdni.
Köszi a mókás estét. Jó éjszakát, Delia!
– Miért ülsz itt mosolyogva a sötét
szobában hajnali egykor?
Zoe áll a küszöbön, kipirult arccal, a saját
mosolyát viselve.
– Miért csak most jöttél haza, hajnali
egykor?
Az arca elvörösödött.
– Nem akarok beszélni róla.
– Hűha! Szóval Shep pont olyan tehetséges,
mint amilyennek mondják.
Az ajkai mosolyra húzódnak, de ez valami más
volt. Nem egy „épp most szexeltem egy óriásit” mosoly volt. Ez… több annál, de nem
tudom hova tenni.
– Jó, nos, megyek az ágyba. Holnap korán
kezdek. Jó éjt, D!
– Jó éjt!
Végül feltápászkodom kanapéról és bemegyek a
szobámba, megmosom a fogam és az arcom, mielőtt bemászom az ágyba.
Mielőtt
lekapcsolom a lámpát, gyorsan küldök egy üzenetet Zach-nek.
Én: Sajnálom,
hogy kiütöttem magam. Nem az én hibám, hogy unalmas vagy. :-P De igazából,
mindent köszönök.
Zach: Érted bármikor.
Zach: Van szakállad?
Én: Ma
reggel borotválkoztam, így már nincs.
Zach: Értem. Hordasz kockás inget?
Én: Um…
néha?
Zach: Érdekes. És jól kezeled a baltát? Érdekel a favágás?
Zach: Akkor nem vagy favágó?
Én: Attól
tartok nem.
Zach: Eléggé meglep. Amikor aludtál, akkor úgy hangzottál, mint aki profi a
fafűrészelésben.
Zach: UI: Ezzel azt mondom, hogy horkolsz–HANGOSAN.
Én: BUNKÓ!
Én: Ezt
kapom a farok-fogdosótól?
Zach: ÉN NEM FOGDOSTAM A FARKAM!
Én: Még?
Így van, Zach? UGYE?
Zach: Mostantól figyelmen kívül hagylak.
Én: Legyen
szép napod…. farok-fogdosó!
Zach: Tényleg utálom, hogy ez horkantva megnevettet.
Én: Egész
héten itt leszek, haver.
Zach: Te vagy a legrosszabb elrontott szám, ami valaha történt velem.
Én: Tudom. *kacsintás*
Nagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm?
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen😘
VálaszTörlésKoszonom!!!
VálaszTörlésKöszi 😊
VálaszTörlés